Pillangó, akit 1989 tavaszán, több mint hétéves börtönbüntetése után „maszek pártfogásomba” vettem, alig néhány hónap alatt saját lábára tudott állni. A hivatásos pártfogó intézményt azért hozták létre, hogy segítsen a börtön kapuján kilépőknek megtalálni magukat. A pártfogók általában havonta egyszer berendelték magukhoz a rájuk bízottakat és a kötelező rövid tőmondatok után, „jól végezvén dolgukat” – hiszen még mindig szabad lábon érkezett a delikvens -, elbúcsúztak. A régen szigorúan vett kmk, ref, kitíltás intézménye 1989-re kezdett feledésbe merülni. Az elbizonytalanodott hatalomnak már nem volt ereje a piti ügyekkel foglalkozni, hiszen akkor nekik kellett volna munkát, kenyeret, hajlékot adni több tízezer embernek.
A haza „Felesleges Pillangója” – ahogy egy újságíró elnevezte agyontetovált barátomat, mint mindig, most is feltalálta magát. Szabadulása napján befogadták egy kőbányai kis kommunába, a Gergely utca 114 sz. ház negyedik emeleti lakásába. A városba menet és visszafelé soha nem hagyta ki a Fradi Sörözőt, nem mintha a kemény maghoz tartozott volna, de ott általában megvendégelték a drukkerek, hallgatva közben véget nem érő történeteit. Pillangó nem a különleges fazonjának köszönhette népszerűségét, hanem inkább annak, hogy kreatív gondolatai voltak, rejtvényeket gyártott, rajzolt, festett, verseket írt. Sőt, egy időre tagja lett a Müller Péter féle Sziáminak.
Első dolga egy katonai rohamsisak sziámosítása volt. Mindig volt érzéke a sajátos öltözetekhez, azzal együtt, hogy a rajta lógó, csüngő harci díszeket időnként használta is. A fülében lógó gyűszű mellett hordta a lakáskulcsát, az övére kötött bögre hörpintésre, a gyalogsági sisak leveses tányérként szolgált.
A Fekete Lyuk öltözőnek nevezett helyiségében legalább harminc ember zsúfolódott össze, mindenki fuldoklott a füstben. A stáb összeállította a berendezést, hangpróba, hangolás, hangoskodás, aztán megjelent Péter a maga életnagyságában. A tömeg extázis közeli állapotban várta a zenekart:
Ez a harc lesz a végső
Nem marad utána semmi sem
Elmenekülni késő
Nem szalad utánad senki sem
A múltat végképp eltörölni
Rabszolgahad indulj velünk
A Föld fog sarkából kidőlni
És nem marad utána semmi sem
Ez a harc lesz a végső
Csillagok és katonák
Ez a béke
Az utolsó háború vége
Valaki rosszul lett az első sorban, két markos rendező megpróbálta kivonszolni a szabadba, ami nem ment simán. A hőség tényleg elviselhetetlen volt. Lekerültek a trikók, először az ugráló közönségről, aztán a színpadon éneklő lányokról is.
Pillangó hol énekelt, hol meditált a színpad szélén, különleges jóga pózokba meredve. Rajongói szinte rávetették magukat, de Péter ura volt a helyzetnek. A műsor végén a közönség nem akarta leengedni a zenakart az iskolai dobogókból összetákolt színpadról. Hangos, ütemes, hosszan tartó taps.