1989-ben ünnepelte a fényképező világ a fotográfia születésének 150. évfordulóját. 1839. augusztus 19-én Louis Daguerre a Francia Tudományos és Képzőművészeti Akadémia együttes ülésén nemzetközi érdeklődés közepette, a vegyi eljárást részletezve bemutatta a dagerrotípia készítésének módját. Azóta ezt a napot, 1839. augusztus 19-ét tekintjük a fényképészet születésnapjának. Ebből az alkalomból a világ minden részén kiállításokkal, szimpozionokkal emlékeztek meg a jeles évfordulóról. Nekem is kijutott a részem a nagy ünnepségsorozatból. Korniss Péter, ma már Kossuth-díjas fotográfus ajánlására Amszterdamba hívták meg a képeimet.
A megelőző két évben már több külföldi kiállításon mutathattam be az itthoni társadalmi problémákról készített fotóimat, de Genf, München, Heidelberg, Nyugat-Berlin, Prága és Graz után Amsterdam volt a legnagyobb lehetőség. A város főterén, a Nieuwe Kerk (Újtemplom) adott helyet a képeimnek.
Talán azért voltak sikeresek a sorozataim, mert a mentősök, a börtönőrök, vagy a drogosok hétköznapjain keresztül Magyarország olyan társadalmi problémáiról (az elmagányosodásról, az alkoholizmus és a korai kábítószerezés terjedéséről, a közlekedési balesetek növekvő számáról, a reménytelen börtönhelyzetről) beszéltem, amik a nyugati nézőnek is ismerősnek tűnhettek, mégis a szocializmus rejtett és rejteni való részletei voltak.
A legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor öreg Daciámmal megérkezve a városba, keresni kezdtem a megadott szállodát. A kicsit fárasztó utazást követően, minden igyekezetemmel a már akkor számtalan biciklista kerülgetésére koncentráltam, amikor mellettem ülő feleségem hirtelen felkiáltott:
- Odanézz! Az a plakát a te fotód!
Gondolom, nem értette a mögöttem haladó a hirtelen lassításom okát, de fékbe gyökerezett a lábam. Az utca szinte minden sarkán méteresnél nagyobb méretű plakát hirdette a nagy eseményt: a fotográfia születésnapját. És az én Sopronkőhidán, a börtönben készített kissé hiányos fogazatú portrém mosolygott a falakról, a nyilvános WC-k hátáról, a trafódobozokról, meg a szemétgyűjtő konténerekről, egyszóval mindenhonnan, ahová egyáltalán plakátokat ragasztani lehetett. Így lett az én Györgyöm (nyilvántartási száma: EL 31-56), a piti, akár forintokért ölni hajlandó fiatal analfabétám Európa-hírű.
Izgalmas napok következtek. A képek válogatásában, a kiállítás rendezésében nagy segítségemre volt Korniss Péter, akivel a napi munka után a jóleső fáradságot kipihenve kedvenc presszójának teraszán ízlelgettük a holland sörkülönlegességeket.